Helló világ!

Németh Nóra vagyok, Budakeszin élő fiatal fazekas.

A fazekas OKJ mellett néprajz BA-t végeztem az ELTE BTK-n, három évig én is gyakran cipekedtem haza az Egyetemi Könyvtárból, vizsgák után lazultam az Ördögsarokban, hosszabb napokon LEVES.-t ebédeltem és ha üres volt a raklapfotel a Nemzeti lépcsőjén, hát lecsaptam rá.
A magam részéről abban láttam a néprajzos képzés legeslegnagyobb értékét, hogy TÉNYLEG megtanított kritikusan gondolkozni, megtanított arra, hogy egy kulturális jelenséget, terméket nem csak úgy lehet értelmezni, ahogy megszoktuk.
Egyre inkább kezdem fazekasként érezni ennek az előnyét: kevesebb idealizálással tudok nézni a népművészetre.

Azt, hogy kézművességgel akarok foglalkozni, már nagyon régóta tudtam. De azt, hogy pontosan a fazekasság lesz ez, csak 6-7 éve találtam ki, tudatos választás volt.
Olyan mesterséget szerettem volna, ami

• használati tárgyat alkot - fontosnak tartottam akkor is, hogy míves tárgyakkal tegyem szebbé az életet
• szabad vonalakkal díszíthetek
• használhatok színeket
• a termék ne legyen túl drága, minél többen megengedhessék maguknak ezeket a felemelő, szép használati tárgyakat

Így tulajdonképpen kidobta a gép a fazekasságot, azóta sem tudok más mesterséget, ami mind a négy feltételnek megfelel. 

B tervként egyébként a szociális terület vonzott (és nehéz pillanatokban azóta is ez a Hufnágel Pistim :) ), például a felvételimbe is a 2. és 3. helyre szociális munkás szakokat írtam be. Talán annak is szerepe van ebben, hogy pedagógus szülők legidősebb gyermeke vagyok, volt honnan örökölni és gyakorolni az emberközeliséget.

Az, hogy nem leszek "klasszikus néprajzos" (vagyis sem múzeológus, sem kutató), az a második év utáni múzeumi gyakorlaton lett teljesen biztos. Egyáltalán nem tudott feldobni, hogy a Néprajzi Múzeum Kerámiagyűjteményében egész nap tárgyakat nézegethetek (jó, rakosgatni is kellett őket ide-oda), nyomasztott ez a légkör, hogy hiába léteznek és hiába szépek ezek a tárgyak, mert nem látja, nem használja őket senki.

Tehát a fazekassággal a célom, ha úgy tetszik a küldetésem:

• Olyan használati tárgyakat alkotni, amelyek egyszerre igényesek, kézművesek, a díszítésük és felirataik személyessé teszik őket, de közben mégis kész termékek, csak ki kell választani és megvásárolni.
• Fiatalosan, élő módon adaptálni mai világunkba a népművészetet. Szeretném megmutatni, hogy én milyennek látom a népi kultúrát.
• Olyan tárgyakat létrehozni, amik szebbé teszik hétköznapokat - az ember természetéből fakadóan szereti a szépet, adjuk hát meg a módját!