Jó kis videókra bukkantam a minap a Néprajzi Múzeum youtube-csatornáján. Kétszer négy-öt percben mutat be a népi fazekasságról ezt-azt, sok új infót adhat, ha eddig nem tudtad, hogy készülnek ezek az edények. Beágyazni csak egyet lehetett, de érdemes megnézni a második részt is: https://www.youtube.com/watch?v=K62PhXJOp5I

(Tegyük túl magunkat az idegesítő alsó sávon. Végülis, tökre nem érdekel minket a korongoló bácsi keze, meg a készülő edény, a műhely fala izgisebb.)

Na de ezen túllendülve, tényleg sok fontos részletre kitér, amiket mindenképpen meg kell említeni, ha a népi fazekasságról beszélünk, például:

- A fazekasság 3 ága: a tűzálló agyagból dolgozó fazekas, az erősen porózusra égő, vasas agyagból dolgozó korsós és a tálas, aki rosszabb minőségű agyagból is tud dolgozni, és hogy ezt kompenzálja, az edényeit erősebben díszíti.
Egyébként, pont emmiatt, jó messzire kereskedtek az edényekkel. Pl. az egész Alföldön csak annyit kellett kiáltani a szekérről, hogy tót fazék (a gömöri, szuper lángálló agyagból készültet hívták így), a háziasszonyok egymást tiporva rohantak érte :D

- A háztartásokban kerámiát használtak egy csomó mindenre, egyszerűen, mert az volt. Tulajdonképpen ez volt a kor műanyaga :) Készültek belőle olcsó és gagyi, kimunkálatlan tárgyak is, gyakorlatilag sorozatgyártásban. Bizonyos tárgyaknál egyszerűen nem volt rá igény, hogy különösebben szép legyen. Ha a funkcióját betöltötte, az már elég volt. Ugyanakkor voltak rendkívül ügyes, jó ízlésű, nagy technikai tudással bíró, fazekasok is, akik igazán szép tárgyakat készítettek.
Szóval ha következő alkalommal a vásárban egy fazekas standja előtt elkezdenél sóhajtozni, hogy "Ó, régen milyen szép edényekből ette, ittak..." akkor nyugi, nem volt jobb a helyzet mint ma. :) Nyilván akkor is az olcsóbb, de igénytelenebb és sutább edényeket használták a hétköznapokban és csak dísznek vagy ünnepélyesebb pillanatokra tartották a szépet.

A második videó vásározásról szóló részeinél nagyon magamra ismertem :) Először akkor, mikor a bácsi ugrál a fazékon, hogy megmutassa milyen erős, strapabíró.
Van pár őzgerinc sütőformám, amit gyakran megnéznek az érdeklődők. Ilyenkor persze mindig elmondom, hogy igen, lehet a sütőben használni, kelt és kevert tésztákhoz, sőt pástétomokhoz is, stb. De mindig az volt az érzésem, nem nagyon hiszik el, amit mondtam.
Erre a múltkor felkeltem jó korán, kalácsot sütöttem a formákban és úgy vittem ki. Kínálgatni is tudtam és gondoltam, így csak meggyőzőbb vagyok. Épp beszélgetek egy érdeklődővel, meg is kínálom, mondom neki, hogy ebben sült, ugyanúgy lehet használni, mint a fémet, mire kikerekedett szemekkel: "Dehát nem ebben sütötted! Ebben csak tálalod!" Ááággrrrhhh

A másik nagy kedvenc vásári sztorim, pár héttel ezelőttről: meséli, hogy rengeteg cserépedénye volt, gyűjtötte régebben, de aztán túladott majd' minden, mert nem fért el otthon.
- Csak pár darabot tartottam meg, pl. ceruzatartónak. Mert hát mi mást is lehet vele csinálni, nem?
- Hát, én használatra készítem őket, direkt úgy mázazom, hogy lehessen rendszeresen inni belőlük. Ezek bögrék.
- Jaaaaaa... Hogy inni? Hát, ez eszembe sem jutott...

https://replygif.net/643