Ha az egész népi fazekasság távol áll tőled, miska kancsót akkor is láttál már egy csomót. A borkedvelő férfiak kedvenc dísztárgya, szerintem minden második nagypapa vitrinjében ott feszít. Én is készítettem egyet a enyémnek, bár most épp egy kiállítás miatt távol van.
Annyira közismert tárgy, hogy több fazekas mesélte, a név mennyire elterjedt: az érdeklődők, vásárlók a sima, egyszerű boroskancsókat is úgy kérdezik: "Hát az a miska mennyibe kerül?"

A miskakancsó azért nagyon különleges tárgy, mert több funkciót egyesít magában:

• Természetesen ez egy boros kancsó, tehát lehet belőle italt felszolgálni. Régebben valószínűleg többet használták erre, és ahogy az egyéb kancsókkal, ezzel is gyakran előfordult, hogy közvetlenül ebből ittak.
  Én  ma is el tudok képzelni egy beszélgetős, borozós estét, ahol Miska tölti újra a poharakat Bögrec-féle boroskupákat :) Ideje lesz visszaszereznem a kiállításról és áthívni a barátokat!
• Régen sem véletlenül díszítették, dísztárgyként a férfi identitás reprezentációja lehetett. Egyben kifejezte azt is, hogy a tulajdonosa víg kedélyű, mulatozni szerető ember.
  Ajándékként adott presztízstárgy volt, ez gazdagon díszítettségéből adódott. Sokszor készült rendelésre, néha a tulajdonos neve is felkerült r, (bár gyakrabban a fazekasé, aki készítette.
• A fazekasok árukészletében is kiemelt helyet foglalt el, nagyon munkaigényes darab volt, de az alkotásnak elég tág teret engedett. Ugyan készítették ezt is vásárra, valamivel egyszerűbb kivitelben, zöld mázzal vagy fekete edényként* is:
  
  
  De a jellegzetes díszítő elemek nagyobb részét nem lehetett megúszni: a fejre az arc részleteit, a kabát gombjait, paszományát és a gyakori, különleges elemet, az emberfigura hasán tekergőző kígyót általában rá tették.
  
  
  Több technika is megjelent ezeken a tárgyakon: a rátétes díszítés, a karcolás és az engobbal, illetve a mázzal való festés.

A népi fazekasságra az öncélú dísztárgykészítés nem volt jellemző, minden tárgynak megvolt a funkciója. Így a miskakancsó egyben volt boroskancsó és szobor is. Voltak egészen realisztikus, kidolgozott arcú darabok is:

És persze készültek kevésbé sikeredett darabok is:

Ahhoz képest, hogy ma mennyire ismert tárgy, sokáig csak egy szűk területen, az Alföld középső részén készítették. A legelső darabokat a 19. század elején Hódmezővásárhelyen készítették, ezek még egyszerűbbek, zöld mázasak voltak. Az 1820-as években vették át az ötletet a mezőcsáti, tiszafüredi és mezőtúri fazekasok, más készítő helyről nem tudunk. (Persze a 20. században a turistáknak újra elkezdték készíteni és a mai fazekasok mind elkészítik a saját verziójukat.)

* Fekete edény: mázatlan kerámia, a fekete színt redukciós égetéssel érik el. Ma már elég kevesen készítenek ilyet, mert fás tüzelésű kemence és sok tapasztalat kell hozzá, de régen nagyon népszerű volt, mert máz nélkül értek el sötét színű, látványos felületet.