Itt a szüret, nézzük hát, miből borozgathattak ükapáink!

A legfontosabb, amit a régi borosedényekről szólva az elején tisztázni kell, hogy nem a mai szokásunk szerint, üvegből/kancsóból töltöttek és újratöltöttek mindenki saját poharába.
A kancsó gyakran ott volt ugyan az asztalon, de ha nagyobb volt, körbe járt, ha pedig kisebb volt (1 liter körül már kisebbnek számított) akkor mindenki előtt volt egy és egyeneset abból iszogatott.
Tehát a mai pohárról, kupáról nem beszélhetünk, ehhez hasonlót nem használtak a borivásnál, 4-5 dl alatti edényt macerás lett volna folyton újratöltögetni. :)

A mai bejegyzésben a kancsók népéből mutatok be pár érdekes darabot, de ígérem, jönnek majd sorra a butykosok, bokályok, kulacsok és persze a miskakancsók is.*

Mint a népi fazekasságban majdnem minden tárgynál, a kancsónál is az volt a módi, hogy minél nagyobb méretű volt az edény, annál inkább reprezentatív funkciót töltött be, így annál inkább díszítették.

Az egészen nagy kancsók (30 cm-es magasság fölött) reprezentatív darabok voltak, legtöbbször céhkancsók vagy református templomok úrasztali edényei. A fazekasok körében is megbecsült munkának számított, gyakran mesterremekként készítették el ezeket a megrendeléseket. Ez a domborműves rátétekkel dúsan díszített kancsó felirata szerint "Készültt az Érdemes Kővágó eörs Takács Czé számára 1871 / márczius 20án éljen".
Ez a domborműves, zöld mázas kancsó nagyon jellemző a Dunántúl fazekasságára, sok csodálatos darab maradt meg ezek közül.

Voltak egészen érdekes formájúak is, némelyiknek 3-4 szájat is formáztak, hogy minden cimbora a saját részén ihasson, egy másik típusnál pedig (ún. félkézverő kancsó) a fület nem a csőrrel szembe helyezte el a fazekas, hanem azzal 90'-os szögben.

Egy másik különleges edény a járai kancsó, ami gyakorlatilag a 18-19. század termosza volt. :) A kancsó girbegurbaságát az edény falában keletkezett levegőhólyagok adták, amik egész jól szigetelték a hőt, legalábbis a korebeli viszonyokhoz képest.
Ezen a tárgyon a fül is kicsit furcsa helyre került, de hát ha a hőtartás működött, akkor ez már alig volt szempont.

Tulajdonképpen attól kancsó a kancsó, hogy a szája össze van nyomva, hogy az italt könnyen lehessen tölteni. Ha a szájat teljesen összenyomták, azt sokfelé orros kancsónak nevezték.

Előfordult az is, hogy az összenyomott szájat alaposan össze is dolgozták:
(Persze ami a képen nem látszik, lejjebb még volt lyuk, ahol a bor kifolyhatott a csőrön át.)

Vagy a nagyobb edényeknél, hogy kevésbé lehessen melléönteni, a csőr részét teljesen be is fedték:

Az elmúlt hetekben, mikor a boros kollekciómhoz kancsóformán gondolkodtam és előképeket kerestem, rengeteg ilyen képet átnéztem a Néprajzi Múzeum adatbázisában. (Egyébként nagyon ajánlom, bár nehezen kereshető, de rengeteg kép van fönt: http://public.neprajz.hu/neprajz.01.03.php?bm=2&kv=10044941)

Abban biztos voltam, hogy csak összenyomott és nem összedolgozott szájú formát szeretnék. Készítettem végül többféle csőrformát is, különböző mértékű és formájú összehúzásokkal.
A kancsók testét tanulmányozva azok tetszettek jobban, amelyikeknél a has, vagyis a tartály rész karakteresen elvált a nyaktól, nem pedig ívesen kapcsolódott össze. Végül ennél a formánál kötöttem ki, és a két rész találkozását dupla csíkkal ki is emeltem.
Itt már szárazon, mintázás után épp csomagolásra várnak, hogy aztán vigyem őket égetni. (A kép minőségéért bocsi, béna fotós, béna gép, béna fényviszonyok)

 Amikor megterveztem és végül a korongolás és a mintázás során ténylegesen megalkottam a szüreti boros kollekcióhoz tartozó kancsókat, az volt a célom, hogy a modern boroskupák mellé hagyományos, de mégis hozzájuk forma tekintetében passzoló kancsótípust keressek.
Én elégedett vagyok az eddigi eredménnyel, de a puding próbája a hétvégén lesz, mikor vásárra viszem, már nagyon kíváncsi vagyok a vásárlói véleményekre!

* Ebben a bejegyzésben a múzeumi terminológiát használom, amely a forma alapján nevezi meg az edényeket. A nyelvterület különböző részein ugyanazon szót sokféle edényre használták, ha esetleg bele akarnál zavarodni, ajánlom pl. a Néprajzi Lexikon bokály szócikkét :) http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-823.html

Az 1., 3., 4., 5. és 6. képek a Néprajzi Múzeum online adatbázisából valók: http://public.neprajz.hu/neprajz.01.03.php?bm=2&kv=10044941
A 2. kép a Néprajzi Lexikon kancsó szócikkéből: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-31.html
A 7. képen a saját munkáim láthatóak.